Mostanában nehezebben értünk szót egymással. Egyre ritkábban vagy kíváncsi arra, amit a világ dolgairól mesélnék Neked, és ezért sokszor idegesítelek. Nem csak látom, mondod is. Úgy érzem, szinte alig érdekel valami abból, amiről én repeső szívvel beszélnék, mert úgy gondolom, hogy még szükséged lehet rá az életben. Mostanában túl sokszor csukod be magad mögött a szobád ajtaját, és túl gyakran mondod: Anya, te ezt nem érted, és úgysem tudlak meggyőzni, ahogy te sem engem. Mostanában kevesebbet kérdezel, inkább elrejtőzöl a telefonod és a számítógéped mögé, én pedig egyre jobban aggódom. Hiszen ez az anyák dolga! – mondják, és én ebben különösen jó vagyok. Fejes Szilvia kamasz fiának írt levele a boldogságkeresésről.
Bevallom, legtöbbször helikopterszülő módjára keringek még mindig körülötted, pedig tudom, most már itt az ideje, hogy hagyjalak eltávolodni magamtól, hiszen már tizenhat éves vagy. De valahogy olyan nehéz… Pedig tudom, el kell engednem a kezed, hogy megtaláld a helyedet és a boldogságodat ebben a felgyorsult, bolond világban. Ebben az őrületben, ahol lassan már semmi sem az, aminek látszik, ahol a perc töredéke alatt lehetsz követő vagy követett, ahol rengeteg szempár figyelhet, és ha nem vigyázol, akár pokollá is teheti az életed.
Új világ köszöntött ránk, ahol a magasba emelő lehetőségek és mélybe húzó veszélyek már nemcsak a való világból kínálkoznak fel Neked, és lesnek Rád egy óvatlan pillanatodat kihasználva, hanem már az okoseszközeid képernyőin keresztül is figyelnek. Azt mondod, ismered az online teret, hogy Téged nem érnek el a mérgező csápjai, mert tudod kezelni. Én mégis félek, és féltelek, mert azt hallom, látom és olvasom, hogy most még egyszerűen felmérhetetlen, mire képes ez az ember kreálta világ. Olyan, mint egy kábítószer: először csak ad, szinte magába bolondít, hogy aztán akár mindened elvegye. Mégis hová lesz akkor a boldogságod, amit a szívemből kívánok Neked, és amit mindennél jobban megérdemelsz?
Talán csak túlaggódom…
Hiszen itt van például a mesterséges intelligencia, amely segíthet a tanulásban, és számos előnyének köszönhetően (mert tudom, hogy azok is vannak neki – utánanéztem, hisz ismersz!) előrébb vihet az életben, megkönnyítve a mindennapjaidat majd felnőttként is. Persze okosan kell használnod: ne hagyd, hogy helyetted gondolkodjon, inkább veled! És ott vannak a közösségi oldalak a kapcsolódás ezernyi lehetőségével és a szemkápráztató tartalmak bódító színességével. De ne feledd, nem a lájkok száma tesz értékes emberré, nem tőlük vagy szerethető. Remélem tudod, mert erre tanítunk, és arra, hogy semmi sem helyettesítheti a személyes kapcsolatokat, a családot, az igaz barátokat és a szeretetből fakadó elfogadást, annak milliónyi apró jelét, amely nap mint nap körülvesz és átölel. Ahogy a valóságos világ, a Földnek nevezett meseszép, kék bolygó megannyi szépsége sem cserélhető fel az AI által generált Csodaországgal, az illúziók sokszor tényleg lebilincselő birodalmával. Ne hagyd, hogy megtévesszen ez a magát olykor tündérországnak mutató, máskor viszont a boszorkányok földjére emlékeztető képlékeny, folyamatosan változó burok, amely körbevesz, és képes teljesen beszippantani, ha nem vagy elég óvatos.
Szinte már hallom is, ahogy azt mondod: Anya, ne aggódj már ezen, kérlek, nem lesz semmi baj! Hát… remélem. Úgy legyen! Találd meg a boldogságodat!
Én addig is elolvasok minden könyvet, és meghallgatok minden olyan szakembert, aki már kezdi látni, és egyre jobban érteni is, hogy mi történik mostanában körülöttünk, hogy miként változtat meg minket és titeket, gyerekeket, így az egész jövőnket az okoseszközök rajzolta világ. Hogy egyáltalán merre tartunk, és hová visz bennünket ez a megállíthatatlan technikai fejlődés?
Egyáltalán hol a boldogság mostanában? Nem tudom, hogy a pszichoanalitikus szakember, Tari Annamária tudja-e a választ erre a kérdésre, de azt tudom, hogy kíváncsi vagyok a véleményére és azokra a tapasztalataira, melyek a hozzá forduló boldogságkereső emberek történeteiből táplálkoznak. Hiszem, hogy lesz mit magammal vinnem ebből az előadásból, ami segít Neked, nekem és nekünk, hogy együtt boldogabb életet élhessünk.
Mert igenis elmesélem majd otthon, és tudom, érzem, most meghallgatod mindazt, amit ott hallottam, mindazt, amit tudnod kell, hogy megtaláld a boldogságod ebben a néha rémisztő, mégis csodálatos életben.
